Г©lettг¶rtг©net | Boszorkгўnyos

Elza a falu szélén lakott, ott, ahol az út már csak keréknyomnak látszott, és ahol a fenyves sötétzöld ágai suttogva értek össze a tető felett. A falusiak féltek is tőle, meg tisztelték is. Ha valakinek fájt a foga, vagy elapadt a tehene teje, sötétedés után osontak fel a házához, hónuk alatt egy kosár tojással vagy egy rúd házi kolbásszal.

Elza már ötévesen tudta, melyik gomba hoz álmot, és melyik virág szíve gyógyítja a sebeket. Míg a többi gyerek bújócskázott, ő a patakparton beszélgetett a békákkal. „Figyelj a víz szavára” – mondogatta neki a nagyanyja –, „mert a víz emlékszik mindenre, ami volt, és tudja mindazt, ami lesz.” BoszorkГЎnyos Г©lettГ¶rtГ©net

Ma már Elza is csak emlék, de a háza nem maradt üresen. Egy fiatal lány költözött oda a városból, aki megelégelte a betonrengeteget. Azt mondják, a padláson talált egy poros naplót, aminek a borítóján ez állt: Boszorkányos élettörténet . A lány mostanság sokat járja az erdőt, és néha, ha nagyon csendes az este, hallani lehet, ahogy halkan énekel a patakparton. Elza a falu szélén lakott, ott, ahol az

Íme egy rövid, hangulatos történet egy különleges életről: Az Erdőszéli Javasasszony Elza már ötévesen tudta, melyik gomba hoz álmot,

Az öreg Elza nem úgy volt boszorkány, ahogy a mesekönyvekben írják: nem ült seprűn, és nem volt bibircsók az orrán. Az ő „boszorkánysága” a kezeiben rejlett, meg abban a mély, ősi tudásban, amit még az ükanyjától örökölt a befőttesüvegek és szárított gyógynövények árnyékában.

Milyen jellegű folytatást vagy más stílust képzeltél el ehhez a címhez?